Kedves Barátaink!
Ugye ti is örültök, amikor egy ICHTYS-hal matricát láttok? Hiszen ilyenkor eszünkbe jut, hogy nem vagyunk egyedül, mert Krisztus számunkra ismeretlen szívekben is uralkodik. Az ilyen felismerés megerősít minket, hogy továbbhaladhassunk a szeretet útján.
Ókori keresztény testvéreink találták fel a hal jelképet. A görög ichtys mozaikszó a következő hitelvet takarja: „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó”. A Római Birodalom keresztényüldözéseinek idején úgy tudhatták meg a keresztények egymásról, hogy a másik hivő-e, hogy egy félkört rajzoltak a földre. Ha a másik ember ezt az ívet egy másik félkörrel hallá egészítette ki, akkor kiderült, hogy megbízhatnak egymásban.
Akkoriban a hal a remény jelképe volt, és ez a remény ma is ugyanolyan fontos, mint 2000 évvel ezelőtt. Különösen Európában, ahol a keresztények és a keresztény gondolatok gyakran a háttérbe szorulnak. Az „Európa-hal” világos üzenetet hordoz: mi keresztények készek vagyunk, hogy hozzájáruljunk a jobb jövő kialakításához, melyet keresztény értékekre alapozva kívánunk elérni.
Segíts nekünk ezeket a matricákat, és az általuk hordozott üzenetet terjeszteni. Rendelj Európa-halakat, hordd őket jól látható helyen és add tovább őket. Matricáink ingyenesen, egyelőre az alábbi 4 nyelven kaphatók: német, angol, francia és szlovák. Csak küldj egy e-mailt az office@europe4christ.net címre. Természetesen adományokat is örömmel fogadunk, melyből fedezhetjük az előállítási- és a postaköltségeket (0,10 eurocent/db.).
Minden hónapban küldünk egy hírlevelet, melyben egyszerű és lelkesítő módon írunk az európai keresztények mindennapjainak egy-egy fontos kérdéséről. Így ma is ezt tesszük; a következő oldalon Manfred Spieker professzor levelét olvashatjátok a keresztény társadalomtudomány alapelveiről. Tehát a keresztény üzenet kiteljesítéséről és alkalmazásáról a politikai és társadalmi szférában. Spieker professzor fontosabb gondolatait egy oldalba sűrítve adja tovább nekünk, ezért lehetséges, hogy töményebbnek tűnik majd ez a levél, de tartsatok ki, mert megéri!
Az Európa Krisztusért csapata
- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -
A keresztény társadalomtudomány alapjai
Prof. Dr. Manfred Spieker
A keresztény szociális tanítás egy teológiai tudományág, mely az evangélium szociális, gazdasági és politikai szférákra kivetített következményeivel foglalkozik.
Az emberhez méltó rend feltételei után kutat a gazdaságban, társadalomban, államban és a nemzetközi kapcsolatokban. Figyelembe veszi, hogy egy emberi élet sikeressége nem csupán az egyén kapcsolatain és erényein múlik, hanem ebben a szociális és politikai rend is alapvető jelentőséggel bír. Ezért értelmezhető a keresztény társadalomtudomány intézményes etikaként: mely az emberhez méltó élet elvéből indul ki (ami keresztény felfogásban egyet jelent az Isten képmására való teremtettséggel), de ez állami alkotmányok politikai elveinek és jogrendjének alapját és célját is képezi. Szociális és politikai cselekvések vezérfonalát fekteti le.
Az alapgondolat a közjó elve. A közjó az emberi lét sikeres fejlődéséhez elengedhetetlen társadalmi és politikai feltételeket jelenti. Lehet helyi önkormányzati, vagy az ENSZ globális politikája, a politika célja mindig a közjó biztosítása legyen, azaz az ember (minden egyes ember) fejlődéséhez való körülmények folytonos javítása, fenntartása. Egyrészről a szegénység és elnyomás ellen kell küzdenie, másrészről a szabadságot kell biztosítania és az igazságosságot szavatolnia. E célnak szolgál a keresztény társadalomtudomány további két alapköve.
A szolidaritás elve hangsúlyozza a szolidaritás fontosságát az emberhez méltó politikában. A szolidaritás az egymásrautaltság és felelősség tudatos felismerését jelenti, mely az emberi személyről alkotott képben gyökerezhet. Emberi együttélés nem lenne elképzelhető a szolidaritás nélkül a családban és a társadalomban sem, de az üzleti ás gazdasági szférában sem; sőt az állami és nemzetközi kapcsolatokban sem. A szolidaritás egyrészről erény, másrészről, az állami rend alapvető alkotóeleme: az embertársak méltóságának és jogainak elismeréséhez való képesség és készség; valamint ezen elismerés tükröződése az adott személy életvitelében és cselekvéseiben. Alapelvként nem csak a társadalmi rendre és a munkajogra van hatással, hanem a teljes jogrendre, melynek a polgárok napi döntéshozatalaitól függetlenül, folytonosan szavatolnia kell a szolidaritás érvényesülését.
A szolidaritás nem valósulhat meg szubszidiaritás nélkül. A keresztény társadalomtudomány szerint a szubszidiaritás az állam és társadalom közötti kapcsolatok vezérfonala. Az állam kötelessége, hogy segítséget nyújtson a társadalomnak (egyes polgároknak, családoknak, csoportoknak és vállalatoknak) az önsegély megvalósításához; az állam ennél nem nyújthat se többet, se kevesebbet. A szubszidiaritás, subsidium ferre, latin eredetű kifejezés, jelentése: segítséget, támaszt, oltalmat nyújtani.
A szubszidiaritás elve abból indul ki, hogy amit az egyes polgárok, azok csoportjai, a családok, és vállalatok önerőből létrehozni képesek, azt az állam tőlük nem vonhatja meg. Ezáltal a szolidaritás elvét a szabad és emberhez méltó állami rend központi alapelvének kell titulálni. Van egy állami aktivitást elváró és egy államot korlátozó dimenziója. Kötelezi az államot, hogy alárendeltjeit, a kisebb közösségeket olyan környezethez juttassa, mely a polgárokat az emberhez méltó élet megteremtéséhez segíti. Emellett tiltja e közösségek életébe és feladatkörébe való állami beavatkozást, amennyiben azok képesek az önállóan szabályozott működésre. A szubszidiaritás elve azon antropológiai felismerésen alapul, miszerint az emberi sikerek elsősorban az adott személy kezdeményező-, kockázatvállaló-, teherbíró-, és teljesítőképességén múlnak.
Ahhoz, hogy a fent felvázolt elvek a gazdaságban, társadalomban, államigazgatásban és a nemzetközi kapcsolatokban gyümölcsöket hozhassanak, a keresztény társadalomtudománynak együtt kell működnie a társadalomtudományok különböző ágaival, különösen a közgazdaságtudománnyal, a szociológiával, a jog- és politikatudománnyal. Ezek segítségével kell az adott kor jeleit értelmeznie, valamint normákat és elveket ajánlania. A társadalomfejlődés alakulásának a keresztény társadalomtudomány szemszögéből való vizsgálata tükröződik a pápai enciklikákban is, kezdve a „Rerum Novarum“-al (1891), „Centesimus Annus-ig“ (1991). Látható, hogy ezen tanítások alapelvei nem maradtak pusztán teóriák, hanem különleges gyakorlati jelentősséggel bírtak a 19. és 20. századi események során, például a német nyelvterület jóléti államainak fejlődésében, a kommunizmus összeomlásában, a poszt-kommunista átalakulási folyamatokban, a harmadik világ problémáira való figyelemfelkeltésben, és nem utolsó sorban az európai integráció során.
Manfred Spieker az Osnabrücki Egyetem keresztény társadalomtudományi professzora és a Keresztény Társadalomtudomány Nemzetközi Társaságának igazgatója.