Európa válságban

Az új évezred első éveiben Európa politikai és kulturális válsága élesen kiéleződött. Az Európai Alkotmány preambulumában való Istenre való hivatkozásért gyüjtött 1 millió aláírást figyelemre sem méltatták; Buttiglione főbiztos-jelöltet keresztény meggyőződései miatt elutasították várt pozíciójából; európai országok diszkriminációt tiltó törvényei keresztény ellenes tendenciát mutatanak; az embrionális-kutatások támogatása és az eutanázia projektek erodálják az emberi élet méltóságáról alkotott társadalmi képet; és így tovább…

A válság komolysága egyre nyilvánvalóbb. Társadalmunk kibillent az egyensúlyi állapotból, a „normálisról“ többé már nem szabad beszélni, az „abnormális“ pedig a normalitás helyére emelkedett. Európának nem lesz jövője, ha nem fog „hazatalálni“. „Európa légy önmagad!“, hangzott II. János Pál pápa kontinensünknek címzett felszólítása a harmadik évezred küszöbén. És mégis úgy tűnik, hogy  számos keresztény passzivitásba burkolózik Európában. „Európa Krisztusért!“ szeretné kiszabadítani a keresztényeket ebből a szabadon, illetve sokszor kényszerből vállalt szellemi gettóból.

Szeretnénk egyesíteni a keresztényeket egy, az eddigieknél is erősebb imaáradatban, valamint figyelmüket a kulturális, társadalmi és politikai problémák felé irányítani, felelősségüket íly módon tudatosítva. Projektünk két, sokszor elfeleldett igazságra épül:

1. A hit ölelje át létezésünk minden aspektusát. A tehetség és lehetőségek hiányát vélelmezve senki ne érezhesse magát felmentve e társadalmi feladat teljesítése alól. A hajlandóság, hogy a közélet problémáiért imádkozzunk, kiváló első lépés lehet.
2. A vallás nem örökség. A 21. század keresztényének azt kell önállóan felmutatnia a saját életében, amit a múltban a kulturális hagyomány, a szociális környezet, a család...nyújtottak. Mindehez egymagában nem rendelkezhet a szükséges felszereléssel, ezért foglalkozunk mi a szellemi feladatok mellett a „képzés és  közösség” témakörével is.

Az „Európa Krisztusért!“ szeretné a reményt is felkelteni, hogy Európa közéletében pozitív változások történhetnek, amennyiben a keresztények ezért megfelelően bevetik magukat.