Kedves Barátaink!
Európában számos könyv címe utal harcos ateizmusra. Kérdés, hogy ez egyben az ateizmus előretörését is jelenti-e. Pár héttel ezelőtt Berlinben a Potsdamer Platzon felállítottak egy hat méter magas emlékművet Giordano Brunónak. Ezzel az ő nevét viselő ateista alapítvány akart számára emléket állítani, és őt egy fiatal és független Európa szimbólumává tenni. A nagy médiavisszhang ellenére csupán mintegy száz ember vett részt az emlékműavatáson. A szobrászművész az emlékművet a fejére állítva készítette, és ezzel önkéntelenül is hozzásegített egy jó újságcikkcím adásához. Az egyik német újságban ugyanis egy újságíró cikkének a következő címet adta: "Az ateizmus fejére állt", és írásában azt a kérdést tette fel, hogy vajon mennyi köze van a 400 évvel ezelőtt kivégzett társadalomújító domonkos szerzetes sorsának Európa jelenjéhez és jövőjéhez.
Földrészünknek úgy van szüksége iránymutatásra az élet nagy kérdéseiben, mint a falat kenyérre. A Nyugat kezd kifogyni a gazdaságtól független értékekből. Ebben a helyzetben vajon a mindent tagadó ateisták lennének azok, akik segíthetnének abban, hogy Európa ismét rátaláljon identitására? "Ez a fajta szabadság a hús rabságához vezet!"- mondja Natalija Narotschnitzkaja, orosz gondolkodó. "Amikor látjuk a nem keresztény civilizáció előretörését, van okunk aggodalomra. Felháborító, hogy az Európai Unió alkotmánytervezete nem tartalmazza a keresztény gyökereket. Ha egy katolikus politikus, mint Rocco Buttiglione, nem mondhatja azt, hogy a Biblia szerint a homoszexualitás bűn, akkor ez egy fajta totalitarizmusra vall. Nem vagyok a homoszexuálisok ellen, ugyanakkor nem is támogatok egy olyan Európát, amely a homoszexuálisok parádéjáról szól, sokkal inkább egy a Mozart, Goethe vagy Schiller által vallottat." (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2008. február 29.)
Thomas Lüken maga is sok éven át ateistának vallotta magát, majd mély személyes tapasztalok révén és alapos tanulmányokat követően jutott el a hitre. Ma hittantanár egy münsterlandi gimnáziumban. A következőkben az Európában tapasztalható modernkori ateizmust elemzi számunkra.
Az „Európa Krisztusért!” csapata
Ui: Ne felejtsük: imádkozzuk naponta a Miatyánkot, hogy Európa újra keresztény értékeken alapulhasson!
- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -
Előretörő ateizmus?
Thomas Lüken tollából
Ha a könyvkereskedők polcait végigfutjuk, az a benyomásunk támadhat, hogy az ateizmus egyre nagyobb teret nyer. Példaként Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve a keresztény nyugati világ istenképét erőszakosnak és türelmetlennek festi meg. Kérdéses, hogy egy keresztény ember, ezzel ellentétes címmel, hasonlóan tudná-e terjeszteni a könyvét egy ateista országban, például Észak-Koreában.
Christopher Hitchens „God is not great – how religion poisons everything“ („Az Úr nem pásztor – hogyan mérgez meg a vallás mindent“) című könyvében azt próbálja meg bebizonyítani, hogy mennyire ártalmas a vallás – persze anélkül, hogy az érme másik oldalát is említené, mint például azt a tényt, hogy az ateista, kommunista Mao despota mintegy 40 perc alatt annyi halálos ítéletet hajtatott végre, mint amennyit a római inkvizíció 249 alatt, ahogyan ezt Manfred Lütz kiszámolta.
Hasonló eset Michel Onfray könyve, melynek címe magyarul „Nincs szükségünk Istenre. Miért kell ma atesitának lennünk?“. Már a címében azt látjuk, hogy a logika nem az író erőssége. Ha ugyanis az ateizmus a helyes életforma, akkor miért csak mostantól kell azzá válni, miért nem már régóta?
Németországban - a kevés taggal rendelkező, de nagy médiavisszhangot kapó - ateista egyesületek megjelentették a „fejlett humanizmus kiáltványát“, amellyel pár száz ateista azt mondta ki, hogy a jövőben a humanista értékeket akarja fejleszteni, ami sok szenvedő ember számára jelent majd biztosan vígaszt.
Ha ez a nemzetközi ateizmus elitje – akik zavaros gondolatok sorakoztatnak csak egymás mellé, vagy a XIX. századi valláskritika azóta rég cáfolt érveit használják –, akkor nekünk keresztényeknek semmi okunk nincs arra, hogy féljünk, főleg akkor, amikor még az Egyháztól távol álló médiákat is felháborítja a dogmatikus ateisták "misszionáriusi" magatartása.
Az ateizmus egyre gyűlölködőbb és reménytelenséget sugalló próbálkozásai, hogy az élet értelmetlen volta mellet kitartson, semmiképpen nem azt a benyomást keltik, hogy az ateizmus erősödik, hanem sokkal inkább azt, mintha utolsó csatáját vívná saját jelentéktelen volta ellen.
A hit hiánya reménytelenné és életvesztetté teszi az embert, és ezt nem csak a keresztény spirituális irodalom gyöngyszemeiből tudhatjuk meg; erre utalnak az egyre nagyobb számban végzett orvosi vizsgálatok és statisztikák is. A fizikai és a lelki állapot vizsgálatakor gyakran a világnézet is szerepel. Azok az emberek, akik azt jelölik be, hogy „nincs Isten“, nagyon gyakran az utolsó helyen szerepelnek. „A hívő emberek testükben egészségesebbek, mint azok, akik nem hisznek. Ők ritkábban szenvednek lelki válságban, neurózisban, és kevesebb közöttük a drogfüggő. Tudatosabban étkeznek, több iőt töltenek a természetben, és jobban ápolják kapcsolataikat. 30 éve az egész világban több, mint 200 tudományos munka mutatta ki, hogy létezik összefüggés az egészség, az etnikai magatartás, a vallás és a hit között.“
(Forrás: www.br-online.de/umwelt-gesundheit/sprechstunde/200312/st20031215.shtml)
A XXI. Század embere kedvvesztett, olyan ideológiák után lohol, amely nem beszél Földön túli létről, amely a jelennek nem ad értelmet, a jövőnek pedig apokaliptikus képet fest. Ehelyett azokra kellene hallgatni, akik derűt és nyugalmat sugároznak, és akik valóban komolyan vehető reményt kínálnak. Ezt pedig ki mások tehetik, ha nem mi, keresztények?
Könyvajánló (németül):
Thomas Lüken: Lohnt sich Atheismus? Antworten auf eine so nie gestellte Frage, ISBN: 978-3-8334-8461-2; 8, 90? www.lohnt-sich-atheismus.de