Kedves Barátaink!
Gyakran halljuk a kérdést: Európa tényleg keresztényellenes?A helyes válasz sajnos az lenne, hogy: Sajnos sok a keresztényellenes megnyilvánulás Európában. Hogyan válaszolunk mi ezekre a trendekre? Kovács Gergely prelátus erdélyi származású, ma Rómában él. Alább az ő gondolatait olvashatjuk egy hármas kötelezettségről a keresztény Európáért.
Köszönjük az elhivatottságot és az imákat ezért az Európáért.
Barátsággal,
Az Európa Krisztusért csapata
- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -
Hármas kötelezettség a keresztény Európáért
Kovács Gergely prelátus, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője a németországi Passauban megrendezett Páneurópai Találkozón, 2009. május 2-án tartott beszédet. Ebből a beszédből idézünk e havi levelünkben néhány gondolatot.
... Első látásra úgy tűnik, mintha Európa egy nagy kulturális mozaik lenne. Ott vannak a latinok, de ugyanúgy a szlávok, a germánok, a Baltikum népei és a kelta hagyománnyal rendelkezők. A mai időkben ma már az Európán kívülről érkező bevándorlók hullámait sem feledhetjük. Európa ugyan sohasem alkotott egységes polgári, politikai vagy történelmi egészet, mégis a századokon keresztül sikerült kifejlődnie egy sajátos kulturális és szellemi egységnek. A pluralitás melletti tanúvallomásokat megtalálhatjuk, ha a görög filozófia meghatározó szerepére, vagy a római jogra gondolunk; vagy a szabad oktatásügy és a munkásmozgalmak hatásait mérlegeljük, mely a műveltségért és a társadalmi igazságosságért való küzdelmet táplálta. A kereszténység minden kétséget kizárólag az aranyszál szerepét töltötte be, mely ezt a különbözőséget egységbe fonta. A nagy Goethe híres szállóigéjét idézve: "A kereszténység Európa anyanyelve".
A keresztény lélek gyakran sérült, vagy fedődik be több réteg hordalékkal, mégsem oltható ki. Most azonban egy hármas elkötelezettséget illetve egy hármas felhívást intéznék mindannyiunkhoz:
1. Mindenekelőtt, szükségszerű, hogy A FELEJTÉS ELLEN KÜZDJÜNK - ugyanúgy, ahogy tesszük azt saját gyökereinkért, alapvető értékeinkért és Európa igaz valójáért. Ellenkező esetben a dicső katedrálisok és emlékművek a német költőt, Wilhelm Willmst idézve: "üres csigaházakká" válnak majd, tele szívtelen, üresfejű turista-tömegekkel, akik élet, dal, hang és hit nélkül vonulnak majd rajtuk át. Ekkor aztán kultúránk nemes jelképei olyan kagylóknak tűnnek majd, melyekben még a múlt hangai is némák.
2. A második csatánkat a babonaság, a banalitások, az üresség, a vulgaritás és a csúnya, az értéktelen ellen kell vívnunk. Ezeket a csatákat össze kell fűzni, hiszen akkor erősítik egymást. Az ERKÖLCSHÖZ ÉS A SZÉPSÉGHEZ VALÓ VISSZATÉRÉS - mint fényes csillagok ragyognak az európai civilizáció egén, melyek a keresztény küldetésen keresztül győzedelmeskednek - igazságosság, szépség, igazság és szeretet. Gyakran idézik Soeren Kierkegaard dán filozófus naplójának szavait: "Olyan ez, mintha a hajót a szakács irányítaná, aki nem a menetirányt közli, hanem azt, hogy mit eszünk holnap." Figyelmesen vizsgáljuk meg, hogy a televízió például napjainkban csak arról tudósít hogyan öltözködjünk, mit fogyasszunk, illetve kizárólag napjaink divathullámait hozza elénk. Ugyanakkor gyakran hiányzik a világos útmutatást adó hang, mely az élet értelmének felfedezésében; illetve a jó és a rossz, az igaz és hamis, az élet és halál megkülönböztetésében segítene bennünket.
3. Végül, egy harmadik kötelezettségünkről szólnék, mely igazi Európaivá tesz bennünket: HARCOLNI MINDENNEMŰ SZÉLSŐSÉGESSÉG ELLEN! Ott van egyik oldalról a szinkretizmus (egymásnak ellentmondó nézetek összeegyeztetése) és a relativizmus veszélye, mely komolyan fenyegeti identitásunkat. Dosztojevszkij fogalmazta meg keserűen: "Európa megtagadta Krisztust, és ezért, és csakis ebből az okból kifolyólag most haldoklik." Másrészt viszont ott van a fundamentalizmus veszélye, mely a kirekesztésbe torkollik, s mely alapvetően veszélyeztet mindennemű emberi tiszteletet, és eredményezi azt, hogy embertársaink értékei ignorálódnak. Az oka ennek a félelem az ismeretlentől, a szokatlantól. Kötelességünk visszatérni a párbeszéd nagyszerű hagyományához, és a kultúrák és vallások keresztény szellemben való ütköztetéséhez.
Thomas S. Eliot írta: "Ha a kereszténység eltűnik, vele együtt tűnik el kultúránk és még saját arcunk is."
Az új Európa formálásába vetett hitet és a vágyat megerősítendő, a Szentatya, XVI. Benedek szavaival összegezném gondolatmenetemet. 2007. március 24-én, a Római Szerződés aláírásának 15. évfordulójának előestéjén, a pápai audiencián a Szentatya arról beszélt, hogy Európa valami különleges módon az Isten elhagyása előtt előbb önmagába vetett hitét vesztette el. "Ne legyetek fáradtak és ne veszítsétek el a bátorságotokat! (...) Legyetek aktívak az európai közéletben annak a tudatában, hogy az ma része a nemzeti vitáknak is és tegyétek mindezt figyelemreméltó kulturált formában!"